Soproni Egyetem Moodle

A gyermekközpontú intézményi kultúra, nevelés elterjedése, valamint a témaspecifikus szakirányú továbbképzések sokszínűsége mára vitathatatlan, mégis a változó jogszabályi környezet, a folyamatosan átalakuló probléma- és tünettan újabb és újabb kihívások elé állítják a pedagógusokat. A pedagógiai munkát kísérő folyamatok egyre markánsabb részét képezik a gyermekek szociális életteréből beszivárgó „zavaró” – ún. diszfunkcionális tényezők, melyek a családi vagy kortárs rendszerszintű működés sajátjaként a gyermekek számára ugyan ösztönössé váló folyamatok, a szakemberek mégis sokszor értetlenül állnak a kérdés előtt. Napjaink társadalmaiban a jövő generációjának megóvása érdekében tett intézkedések nem csupán jogi aktusok. Még akkor sem, ha az európai gyermekvédelmi rendszerek jogi narrációja tűnik fölényesebbnek. Jóval nagyobb aktivitást kell e mögött látnunk, hiszen a jog sem nyújt mindenben „de facto” eligazodást számunkra, főként ha egyéni életutak szubjektív szemlélői vagyunk. A hangsúly a szubjektív befogadói akaraton, a tevőleges, jóhiszemű, vagy éppen laikus segítői attitűdön múlik elsősorban. Csakis erre vethet árnyékot az akcióirányult segítői kompetenciák (tudások, ismeretek, technikák) dúsgazdag vagy keskeny, sokszor élettelen lombkoronája. 

A problémahangsúlyú családi rendszerek ismerete, a különféle gyermek és családközpontú nevelési, szakmai attitűdváltások segítik a pedagógust a humán társszakmákkal közös kohézió fenntartásában és az eredményesebb családi szocializációs folyamatok facillitálásában.

A most elkészült jegyzet hiteles összerendezését nyújtja azoknak az elméleteknek, módszereknek és technikáknak, amivel napjaink pedagógusa hatékony és eszközgazdag lehet a „problémás” gyermek környezetének felismerésében, valamint az intézményes nevelésében.